Ezt olvasta már?


Az állampolgár filmkritika: Hazádnak rendületlenül

Vranik Roland (Fekete Kefe, Adás) hosszú hallgatás után először jelentkezett új játékfilmmel. Ezúttal egy égetően aktuális témát szedett elő, és öntötte nem akármilyen formába. A Magyarországon játszódó univerzális menekültdrámára megérte várni. - Pécsi Napilap -

A történet főhőse Wilson évekkel ezelőtt egy afrikai ország kegyetlen háborúja elől menekült Magyarországra. Rendes munkája és lakhelye is van, érthetően beszéli a magyar nyelvet, de az állampolgársági vizsgán folyamatosan elbukik. Minden vágya, hogy magyar állampolgár legyen, ezért különórákat vesz egy magántanáról. Mari (Máhr Ági) történelemből, alkotmányos alapismeretekből és magyar kultúrából készíti fel az idősödő fekete férfit.

A nyugodt kertvárosi környezetben élő többgyermekes Mari és Wilson között a rendszeres találkozások, és a budapesti látványosságok helyszíni megtekintése után érzéki szerelmi kapcsolat kezd kialakulni. Egyik este azonban egy terhes fiatal iráni menekült lány Shirin (Arghavan Shekari) kopogtat a férfi ajtaján. Wilson megértve a kitoloncolás elől menelülő, papírok nélküli lány helyzetét, befogadja őt, és még a hirtelen jött szülését is levezényli az emeleti panellakásban. Mari családját hátrahagyva költözik Wilson és Shirin mellé, és kezdődik el hármuk különös, nyomorúságos és drámával végződő együttléte.

Az állampolgár egy nagyon fontos jelenkori témáról beszél, kerülve a hatalmas tömegekben áramló menekülthullámot, kizárólag az egyéni emberi drámára koncentrálva. Nincsenek benne túlzások, elnagyolt jellemek. A befogadó európai nép, jelen esetben mi magyarok, nem kirekesztő rasszistákként vagyunk ábrázolva és a menekültek is egyenlő, hasonlóan esendő partnerek. Nem egy szájbarágós tanmese a film, hanem egy kérdésfeltevő dráma az emberi elveszettségről.Kiváló egységben marad a felkészületlenül működő bürokratikus intézményrendszer, a korosodó nő családelhagyási dilemmája, és az idegen közegbe való beilleszkedés nehézségeinek bemutatása.

Az amatőr szereplők játéka természetességel hat és szépen simul a film szerkezetébe. Ahogy az első érzéki összepillantás megtörténik Wilson és Mari között, akarva-akaratlanul felmerül a kérdés: vajon a rendező hányszort látta Fassbinder mester remekművét (A félelem megeszi a lelket)? Znamenák István minden Wilsonnal közös jelenete parádés. Mari karaktere pedig a valódi konzervatív nyugodtságból kifordult, hirtelen fellobbant szerelme miatt önzésre hajlamos idősödő nő tökéletes ábrázolása. Nagyszerű, torokszorító jelenetek vannak a filmben, a lezárás pedig biztosítja a nézőt, hogy itt egyáltalán nem bizonyos országok körülírható népeiről van szó, hanem az univerális bármely idegen társadalomban való elveszettségről.

 

Vapausz Attila







0
0
0

0
0
0
0